Mert mit is jelent az, hogy valaki rendelkezik ezzel a bizonyos analitikus, tanórai keretek között is működő nyelvi tehetséggel?
Nagy vonalakban azt lehet erről elmondanunk, hogy szükségünk van egyfajta nyelvi logikára, a kombinálás, az idegen nyelvi struktúrák átlátásának analitikus készségére. Másrészről szükségünk lesz arra is, hogy óráról – órára hatékonyan tudjuk gyarapítani a szókincsünket. Ez a két összetevő azonban korántsem jelenti azt, hogy rendkívüli képességekkel kellene rendelkeznünk.
Szóval, akkor az a jó, ha én voltam a matematika tanárom kedvence? 😊
Szó sincs róla. A jó nyelvi logikai készség semmi esetre sem egyenlő azzal, hogy tanulmányaink során csakis jelesünk, vagy legalábbis négyes osztályzatunk volt matematikából, avagy különleges logikai adottságaink miatt mi lettünk volna anno matematika tanárunk kedvence. 😊 Elárulom, én sem voltam az, soha. 😊 Bőven elegendő annyi, ha annak idején könnyen megértettük tanárunk magyarázatait, és akár sok-sok gyakorlást követően, de valamiképp tudtuk alkalmazni a matematika órán tanultakat.
Vagy legyek az az eminens típus, aki harmadannyi erőfeszítést pakolt a kitűnőjébe, mint egy átlagos földi halandó a négyes bizonyítványába?
A megfelelő szómemória készsége nem azonos azzal a típusú emlékezőtehetséggel, amikor tanáraink szinte minden fejtegetése helyben és azonnal rögzül emlékezetünkben, avagy mindössze egyszer – kétszer szükséges hosszú, sok-sok oldalas történelmi olvasmányokat elolvasnunk ahhoz, hogy kiváló eredménnyel tudjuk másnap visszaadni a tanultakat. De még csak azt sem jelenti, hogy nyelvszakos bölcsészek módjára, kivételes könnyedséggel sajátítunk el naponta akár 100-150 új idegen szót és kifejezést.
Hogy értsük akkor a nyelvtanulás szempontjából átlagos, azaz megfelelő képességet?
Talán picit közelebb kerülünk az átlagos képesség definiálásához akkor, ha elmesélem, mit tapasztalok menetrendszerűen saját diákjaim esetében.
Angol – német szakos nyelvtanárként megvallom, gyakorta elkövetem azt a galádságot diákjaimmal szemben, hogy írásban kérdezem ki tőlük az előző órán, az előző leckében, vagy akár az adott teljes tankönyvben tanult szavakat és kifejezéseket. S legnagyobb meglepetésemre főiskolások és egyetemisták, illetve igen különböző diplomákkal rendelkező emberek a legeslegritkább esetben teljesítik az ilyesfajta feladatokat jeles, illetve jó eredménnyel. Mégis elérik kitűzött céljukat, azaz sikeresen teszik le később a közép- vagy felsőfokú nyelvvizsgát.
Azt is elárulom: nemhogy kettes és hármas eredményeket „hoznak” ilyenkor a legtöbben, de bizony, olykor akár az elégtelen osztályzatot is beírhatom virtuális „ellenőrző könyvecskéjükbe”. A feladat ilyenkor persze természetesen marad, s a következő alkalommal – becsületükre legyen mondva – minimum duplán görbülő jegyet írhatok rá a dolgozatukra.
Az a bizonyos harmadik „képesség”
Azt azonban aligha hallgathatom el ezen a helyen, milyen nagy szükségünk van egy bizonyos harmadik képességre, amennyiben sikerrel szeretnénk bejárni a magántanárunk által mutatott nyomvonalat az idegen nyelvi kifejezések végtelenített útvesztőjében. 😊
Ez a bizonyos készség pedig nem más, mint a kitartás, és a rendületlen szorgalom. Hinnünk kell abban, hogy érdemes kitartanunk, még akkor is, ha egyelőre úgy tűnik, alig léptünk valamit előre. A szorgalom olykor csorbát szenved – talán magánéleti, talán munkahelyi nehézségek hatására hellyel-közzel el is apadhat lendületünk. Ilyenkor én, mint magántanár, szinte pszichológusként, türelemmel és szeretettel igyekezem átlendíteni tanítványaimat a holtpontokon.
A szupertehetség, avagy a bölcsész típusú ember