Akit ez a kérdés mélységeiben is valóban érdekel, annak azt tanácsolom, olvassa el dr. Medgyes Péter: A nyelvtanár című könyvét, amelyben a szerző (az ELTE BTK Angol-Amerikai Intézet professor emeritusa) mintegy 200 oldalon keresztül rendkívül olvasmányos és szórakoztató formában taglalja az idegennyelv-oktatás csínját-bínját. Ez itt ugyan természetesen nem a reklám helye, mégis hozzá kell tennem: elképesztő alapossággal és hihetetlenül szellemesen tárgyalja a témát, bármely nyelvtanár vagy nyelvtanuló bátran meríthet a könyvéből.
Írásának kvintesszenciája, hogy nem igazán az olyannyira divatos legújabb módszereken múlik a nyelvtanárok eredményessége. A lényeg a szakma iránti, szinte megszállott lelkesedés, és az adott módszer következetes alkalmazása.
Fent írottakat saját szerény gondolataimmal kiegészítve: hit, empátia és lényeglátás. A jól tervezett-vezetett órák feltétele, hogy a tanár ne húzza alacsony hatékonyságú feladatokkal a drága pénzért vásárolt időt. Értse maga is annyira jól a nyelvtani összefüggéseket, hogy a nyelvi struktúrákat egységes rendszerbe szedve ismertesse azokat az angol vagy németórákon, ezáltal is megkönnyítve diákjai számára az újabb információk befogadását és rögzítését.
Nagyon fontos mindezeken kívül a rendszeres szóbeli gyakoroltatás, a következetes számonkérés, és természetesen maga az elvégzett munka mennyisége. Értve ezen a tanár oldaláról tekintve a feladott házi feladatok mennyiségét. Mivelhogy heti két órában ugyanúgy nem lehet angolul vagy németül megtanulni, amiképp semmilyen komolyabb tudást igénylő szakmát nem lehetséges oly módon elsajátítanunk, ha csupán néha-néha szentelünk egy kis időt az adott területnek. Vagy mondhatnánk úgy is, éppen csak akkor foglalkozunk vele, amikor kedvünk is van hozzá.